∂яιιι. * σℓ∂αℓα.

Mivel egyértelmű a döntésem, de ha nem lenne még sem elég egy értelmű, elmondom. Úgy döntöttem, hogy még most beszélnem kellene Danival, mivel nem sok értelmét látom annak, hogy haza megyek és utána beszélek vele. Ezért egy gyors telefon. ;D
- Halló? - szólt bele a telefonba.
- Szia Édes kincsem. Szeretnék veled találkozni. - mondtam.
- Mikor, hol? - kérdezte.
- Fél óra múlva, valahol a parkban? - én.
- Persze. - mondta.
- Akkor majd találkozunk. - majd letettem.
Milyen lehangoló érzés, hogy folyton nekem kell leraknom a telefont, nem jó. Eltelt ez a csodálatos félóra, láttam ahogyan a szerelem felém sétál, és üdvözöl egy csókkal. Hahaha röhögnöm kell ismételten.
- Szia. - mosolygott.
- Üdvözöllek, foglalj helyet. - mutogattam a padra, majd leültünk egymás mellé, én pedig felé fordultam.
- Mit szerettél volna közölni szerény személyemmel? - fogta meg a lábam.
- Tudod, ma jönnek az unokatestvéremék és 1 hétig itt lesznek, szóval nem találkozhatunk. - raktam a lábaimat a lábaira.
- Mert? - nézett rám furán.
- Mert, lehet, hogy pont neked nem mondtam, de az én drágalátós unokatestvérem (akit a valóságban imádok!!!(L)) egy pasizabáló. - mosolyogtam.
- Nembaj, azért szeretném megismerni a rokonaidat. Nem szeretnél neki majd bemutatni? - vigyorgott.
- Nem? - néztem rá kétségbe esetten.
- De én szeretném ha bemutatnád. - röhögött.
- De én meg utálnám ha megismernéd. - mondtam.
- Mégis miért? - nyomott egy puszit az arcomra.
- Mert csak. - öleltem meg a kezét.
Majd kicsit elgondolkodtam, hogy bízzak-e az én undorító unokatestvéremben... De végülis pár perc hallgatás után de,:
- Tényleg szeretnéd megismerni? - engedtem el a karját.
- Szeretném. Mikor jönnek ide? - Dani.
- 1 óra múlva. - én.
- Akkor majd mehetnék egyből veled haza? - vigyorgott rám.
- Miért ne jöhetnél? - kérdeztem.
- Kérdésre, kérdéssel válaszolni, nem rossz doloooog? - majd megcsikizett.
Eltelt szépen egy óra és indulhattunk, kézen fogva mentünk végig az úton, majd megérkeztünk a nagymamám házához. Jut eszembe Daniról még nem is beszéltem neki..
- Ki ez a fiúcska melletted? - mama.
- Ő a barátom. - mosolyogtam.
- Csókolom. - Dani.
Majd az emeletről lesétáltak nagybáttyámék, remekül megbámulták az én amúgyis tőkéletes barátomat. Egyébként a nagybáttyámat szeretem.
- Na az én drágalátós unokahúgom már nem egyedülálló? - mosolygott.
- Már lassan 4 hónapja nem az. - Mosolygott Dani.
Jézusom ennyi időeltelt már azóta? Öregszem, állapítottam meg magamban ezt az amúgyis sokkoló tényt. Nem tudom megállapítani, hogy ez valóság-e. Mosolygok.
- Üdvözölni luxus? - Dóri.
- Neked nem kell köszönnöm. - mosolyogtam.
- Ki ez a fiú? Nem öreg egy kicsit hozzád? - érdeklődött.
- Ő, a barátom! Rá fogom írni a homlokára, hogy Adrienn PASIA! - határoztam el magam.
Dani erre csak egy mosollyal válaszolt.
- Ne mosolyogj. - engedtem el a kezét, majd kisétáltam a szobából, de ő jött utánam.
- Mi a bajod ezzel a lánnyal? Olyan aranyosnak tűnik. - nézett rám furán.
- Csak ismerd meg és nem lesz aranyos. - vigyorogtam, majd kitessékeltem és haza mentünk mindketten. 
Majd megtudjátok mi fog történni..;)

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat