∂яιιι. * σℓ∂αℓα.

Hát, szóval Kenny elindult engem keresni. Azt szerettem volna, hogy hagyjon békén. De ennek az idiótának mondhattam. Jött utánam mint egy puli. De én még mindig Toby karjaiban kerestem a vigaszt, amit egyébként meg is adott.
- Jobban érzed már magad? – igazgatta meg a hajamat Toby.
- Nem, igazán. Légyszives üljünk már le. – mutattam a mögöttünk lévő padra.
Majd kézen fogott, és leültünk, és a vállára hajtottam a fejemet, ő pedig átkarolt.
- Te ugye szeretsz engem? – néztem rá könnyes szemmel.
- Szeretlek. – majd jól elpirult.
- Én is nagyon szeretlek barátként. – mosolyogtam.
- Végre mosolyogsz. De egyébként bár ne csak barátként szeretnél. – nyomott egy puszit az arcomra.
- Sajnálom, de én Kennyt szeretem. – sírtam tovább.
Majd Kenny úgy jött, hogy ezt pont hallotta.
- Tényleg szeretsz engem? – mosolygott.
- Nem. Nem is rólad beszéltem, hanem aaaa volt az osztálytársamról! – próbáltam hazudni.
- Persze. Azt hiszed jól hazudsz? – jött rá a hazugságomra.
- Én nem szoktam hazudni. – mosolyogtam.
- Akkor most miért teszed? – szolalt meg a háttérből Dori.
- Remek, hogy mellettem állsz. – mondtam, majd kézen fogtam Toby-t és elrohantam.
Majd el kellett mennünk, angol orára. Balszerencsémre ott Kennyvel ülök.
- Nos, megbocsátasz? – kérdezte Kenny.
- Hagyjál már békén. Gyülöllek mondtam már. – mosolyogtam.
- Gyönyörű a mosolyod. – próbált bokolni.
- Dögölj már meg és hagyj békén. – vágtam pofon ora közben.
Majd a tanár észre vett minket.
- Mi a baj Lily? Szeretnél elmenni az igazgatóiba? – a tanár.
- Nem, nem az ő hibája. – mentegetett engem Kenny.
- Hanem? – kérdezte a drága angol tanárunk.
- Csak is én vagyok a hibás ezért. Mivel szeretem a mellettem ülő lányt, ezért próbálok tőle bocsánatot kérni, de nem akar megbocsájtani. – vigyorgott mellőlem Kenny, majd hirtelen minden lány rám nézett.
- Fuj. Ezt az undorito férget szereted helyettünk? – Bianca.
- Ez az undorito féreg, nagyon szép, és imádni való! – jelentette ki Toby a háttérből.
- Már te is? – sírta el magát Dori
- Most az egyszer mondtál valami értelmeset is Toby. – mosolygott Kenny.
- Köszönöm, nos elmehetek az igazgatóiba? – kérdeztem a tanártol.
- Már felesleges lenne elmenned. Tisztáztuk az ügyet. Ez a fiú szeret téged. – mosolygott az angol tanárunk.
- Nem érdekel. Én utálom őt. – vigyorogtam.
- Jaj, csak nem miattam? – kényeskedett Bianca.
- De pontosan miattad. Mert könnyűvérű vagy. – mosolyogtam.
- Fejezd be! – szolt rám a tanár.
- Elmehetek az igazgatóiba? – kérdeztem ismételten.
- Nem, ismétlem nem mehetsz az igazgatóiba csak fejezd be! – csitítgatott a tanár.
Aztán szép lassan vége lett az óránknak hál istennek. Majd megvártam Tobyt az ajtóban de nem ő jött ki hanem Kenny, na ja ez az én balszerencsém.
- Utálsz? Milyen szomorú. – szomorodott el.
- Szerinted ez meglepő? – kérdeztem tőle.
- Nem tudom. De téged is megcsókolt Toby, még sem hisztiztem. – mosolygott elbűvölően.
- Nem, csak utána siettél, mintha olyan nagyon érdekelne. – nevettem halkan.
- Nos, nem mindegy? Akkor is te is ezt csináltad. – rángatta a vállát.
- Nem is vagyunk együtt?! Miért érdekelne, hogy mit csinálsz? Totál leszarom. – jelentettem ki.
- Biztosan leszarod? Totál biztos? – kérdezte.
- Halál komolyan, soha sem voltam ennél biztosabb még semmiben. – mosolyogtam.
- Akkor ezt sem bánod? – majd váratlanul megcsókolt.

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat