∂яιιι. * σℓ∂αℓα.
~
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Váratlanul szembe találtam magam Bencével, akinek az oldalán ott battyogott egy lány.
- Szia Adrienn! – Vágta hozzám mosolyogva a nevemet Bence.
- Igen, valóban ez a becses nevem. Mi járatban vagy errefelé? – kérdeztem.
- Csak sétálgatok a barátnőmmel. – mosolygott a mellette lévő lányra.
- Ohh, remek. Csak túltetted magad rajtam? – néztem rá meglepetten.
- Igazából már régen. – mosolygott.
- Egy hónappal ezelőtt még rajtam lógtál és nem akartál békén hagyni. De ennek minden szinten örülök. – mosolyogtam.
- Egyébként te ki is vagy? – Kérdezte a lány.
- Ennek a baromnak az ex-e ! Hál istennek már csak az ex-e. A nevem meg legyen előtted titok. – nagy vigyorral a számon elballagtam mellettük.
- Eközben Vikinél és Karcsikánál. -
- Hova viszel? – kérdezte Viki Karicskától.
- Elviszlek az álmok tengeréhez. – Karcsika.
- Szóval? – kérdezte.
- Nem, egyébként csak jobban megszeretnélek ismerni. Elmondok neked magamról mindent! Mert szeretlek. Akármit kérdezel, én válaszolok. – mosolygott.
- Rendben! Első kérdésemet fel is teszem. Mi a teljes neved?
- Kiss Károly Kornél.
- Mikor születtél?
- 1993.01.24 – válaszolt félve, a rekacio miatt.
- Volt már olyan ember akit őszintén, tiszta szívedből szerettél? – kérdezte.
- Igen, de nagyon-nagyon megbántott, és tönkretett engem lelkileg. – szomorkodott.
- Egy ideig ennyi kérdésem volt. – jelentette ki.
- Most kérdezhetek én? – kérdezte.
- Persze, ha nem olyan a kérdés szívesen adok rá választ. - mosolygott
- Alapvetően csak egy kérdésem lenne hozzád… Répáztál már? – kérdezte.
- Öööö, neem? – röhögte el magát
- Szeretnéd ha hazavinnélek? – kérdezte.
- Minden vágyam hogy átölelhessem a barátaimat! – mondta.
~ Vissza Adrihoz. ~
Éppen battyogtam hazafelé mikor megláttam egy kiscicát a fűben. Megsimogattam, majd elindultam. Néztem hátrafelé és láttam, hogy sikeresen elértem, hogy kövessen. Mikor beértem a házba befutott a házba, egyszerűen a szívemhez nőtt és megtartottam, megnéztem a nemét és szomorúan, láttam hogy lány. Ezért elneveztem Yuukinak. Az én kis Yuukim velem aludt éjszaka.
~ Vissza Vikihez és Karcsikához. ~
Viki éppen alukált a kocsiban, amikor Karcsika a vállát böködte.
- Itt vagyunk te mazsola! – mosolygott.
- Ilyen hamar? Vagy esetleg… ilyen későn? – kérdezte.
- 3 óra volt ide az út. – matatott valamit a nadrágjában.
- Ur isten! Hova vittél te engem?? – kérdezte.
- Hát, Szeged közelében voltunk. – mosolygott.
- Mit akartál te ezzel elérni egyébként? – kérdezte.
- Szerettem volna veled kettesben lenni.. Ugyebár ez most kicsit sikerült. – vigyorodott el.
- Hát, ezt megtehettük volna a mi drága kis falunkban is. Nem de? – mosolygott halványan.
- Nem hittem, hogy akarsz velem lenni… - mondta elszomorodva.
- De én nagyon kedvellek! – jelentette ki boldogan.
~ Most már mindenhol leszünk!.~
Lassan felkeltem, reggeliztem, megetettem Yuuki drágámat, és elindultam a faluba a mindennapossá vált sétámra. Nagy örömömre tényleg, nagy örömömre találkoztam Danival.
- Szia! – mosolygott rám halványan.
- Isten hozott az utcában, hogy vagy? – kérdeztem.
- Szomorú vagyok, mert az egyetlen ember, akit szeretek az haragszik rám. – mondta.
- Nem haragszom. Miért haragudnék. Én szeretem ezt az embert aki előttem áll. – majd megöleltem.
Éppen néztem az utca végén eme gyönyörű tájat, és megláttam egy felém futó embert. Ki volt az? Hát az én drága Viktóriám! Elkezdtem felé futni, de szomorúan láttam, hogy futott egy puli kutya a seggében.. Hirtelen megálltam és visszafutottam a hűn szeretett szerelmemhez, és elbújtam mögé.
- Mi a baj? – röhögött fel.
- Ott van egy barna hajú vasalt pudli! – sírtam el magam.
Viki kihuzott Danika mögül és megölelt.
- Üdvözöllek a halál városában. Ki a halál ez? – kérdeztem
- Drága Bartosném! Ő itten az én új szerelmem! Karcsika! – mosolygott.
- Örvendek a szerencsének – nyújtotta felém a kezét.
- Én viszont nem.. – sírtam el magam még jobban.
- Szia Adrienn! – Vágta hozzám mosolyogva a nevemet Bence.
- Igen, valóban ez a becses nevem. Mi járatban vagy errefelé? – kérdeztem.
- Csak sétálgatok a barátnőmmel. – mosolygott a mellette lévő lányra.
- Ohh, remek. Csak túltetted magad rajtam? – néztem rá meglepetten.
- Igazából már régen. – mosolygott.
- Egy hónappal ezelőtt még rajtam lógtál és nem akartál békén hagyni. De ennek minden szinten örülök. – mosolyogtam.
- Egyébként te ki is vagy? – Kérdezte a lány.
- Ennek a baromnak az ex-e ! Hál istennek már csak az ex-e. A nevem meg legyen előtted titok. – nagy vigyorral a számon elballagtam mellettük.
- Eközben Vikinél és Karcsikánál. -
- Hova viszel? – kérdezte Viki Karicskától.
- Elviszlek az álmok tengeréhez. – Karcsika.
- Szóval? – kérdezte.
- Nem, egyébként csak jobban megszeretnélek ismerni. Elmondok neked magamról mindent! Mert szeretlek. Akármit kérdezel, én válaszolok. – mosolygott.
- Rendben! Első kérdésemet fel is teszem. Mi a teljes neved?
- Kiss Károly Kornél.
- Mikor születtél?
- 1993.01.24 – válaszolt félve, a rekacio miatt.
- Volt már olyan ember akit őszintén, tiszta szívedből szerettél? – kérdezte.
- Igen, de nagyon-nagyon megbántott, és tönkretett engem lelkileg. – szomorkodott.
- Egy ideig ennyi kérdésem volt. – jelentette ki.
- Most kérdezhetek én? – kérdezte.
- Persze, ha nem olyan a kérdés szívesen adok rá választ. - mosolygott
- Alapvetően csak egy kérdésem lenne hozzád… Répáztál már? – kérdezte.
- Öööö, neem? – röhögte el magát
- Szeretnéd ha hazavinnélek? – kérdezte.
- Minden vágyam hogy átölelhessem a barátaimat! – mondta.
~ Vissza Adrihoz. ~
Éppen battyogtam hazafelé mikor megláttam egy kiscicát a fűben. Megsimogattam, majd elindultam. Néztem hátrafelé és láttam, hogy sikeresen elértem, hogy kövessen. Mikor beértem a házba befutott a házba, egyszerűen a szívemhez nőtt és megtartottam, megnéztem a nemét és szomorúan, láttam hogy lány. Ezért elneveztem Yuukinak. Az én kis Yuukim velem aludt éjszaka.
~ Vissza Vikihez és Karcsikához. ~
Viki éppen alukált a kocsiban, amikor Karcsika a vállát böködte.
- Itt vagyunk te mazsola! – mosolygott.
- Ilyen hamar? Vagy esetleg… ilyen későn? – kérdezte.
- 3 óra volt ide az út. – matatott valamit a nadrágjában.
- Ur isten! Hova vittél te engem?? – kérdezte.
- Hát, Szeged közelében voltunk. – mosolygott.
- Mit akartál te ezzel elérni egyébként? – kérdezte.
- Szerettem volna veled kettesben lenni.. Ugyebár ez most kicsit sikerült. – vigyorodott el.
- Hát, ezt megtehettük volna a mi drága kis falunkban is. Nem de? – mosolygott halványan.
- Nem hittem, hogy akarsz velem lenni… - mondta elszomorodva.
- De én nagyon kedvellek! – jelentette ki boldogan.
~ Most már mindenhol leszünk!.~
Lassan felkeltem, reggeliztem, megetettem Yuuki drágámat, és elindultam a faluba a mindennapossá vált sétámra. Nagy örömömre tényleg, nagy örömömre találkoztam Danival.
- Szia! – mosolygott rám halványan.
- Isten hozott az utcában, hogy vagy? – kérdeztem.
- Szomorú vagyok, mert az egyetlen ember, akit szeretek az haragszik rám. – mondta.
- Nem haragszom. Miért haragudnék. Én szeretem ezt az embert aki előttem áll. – majd megöleltem.
Éppen néztem az utca végén eme gyönyörű tájat, és megláttam egy felém futó embert. Ki volt az? Hát az én drága Viktóriám! Elkezdtem felé futni, de szomorúan láttam, hogy futott egy puli kutya a seggében.. Hirtelen megálltam és visszafutottam a hűn szeretett szerelmemhez, és elbújtam mögé.
- Mi a baj? – röhögött fel.
- Ott van egy barna hajú vasalt pudli! – sírtam el magam.
Viki kihuzott Danika mögül és megölelt.
- Üdvözöllek a halál városában. Ki a halál ez? – kérdeztem
- Drága Bartosném! Ő itten az én új szerelmem! Karcsika! – mosolygott.
- Örvendek a szerencsének – nyújtotta felém a kezét.
- Én viszont nem.. – sírtam el magam még jobban.
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 58
Tegnapi: 6
Heti: 83
Havi: 151
Össz.: 40 038
Látogatottság növelés
Mai: 58
Tegnapi: 6
Heti: 83
Havi: 151
Össz.: 40 038
Látogatottság növelés
Oldal: 28. rész o.o
∂яιιι. * σℓ∂αℓα. - © 2008 - 2024 - nettikeee.hupont.hu
∂яιιι. * σℓ∂αℓα. - © 2008 - 2024 - nettikeee.hupont.hu