∂яιιι. * σℓ∂αℓα.

Majd amikor már végre elengedett engem bementem a házunk ajtaján mikor szemben találtam magam a bátyámmal.
- Ismét hazajöttél? – érdeklődtem.
- Persze, amint látod, nem máshol vagyok, hanem itt, ezen a szép szent helyen. – mondta.
- És megint az én szobámat fogod elfoglalni? – kérdeztem csalódottan.
- Most kivételesen nem mert anya, berendezte nekem a vendégszobát. – mondta, majd besétált az illemhelyre.
Éppen mentem fel a lépcsőn amikor csörgött a telefonom, Dávid volt az de fogalmam sincsen arról, hogy honnan tudja a telefon számom.
- Hallo? – én.
- Szia, mész holnap valahová? – Dávid.
- Hát megyünk erdőbe. – én.
- Viki is megy? – Dávid.
- Jön hát, meg elrángatom Karcsika drágát is, direkt elfogunk tőlük válni Danival, hadd legyenek egy kicsit kettesben. – mondtam el a tervünket.
- Ennek lesz valami egyéb értelme? – kérdezte.
- Ezt még nem tudhatjuk, na mennem kell, szia. – majd letettem.
Egy kis elgondolkozás kellett nekem, most miért kell neki Viki? Mikor csak úgy eltűnik, hónapokra, majd visszajön és csak Viki érdekli? Hmm, nem értem. Kicsit később, fürödtem, vacsiztam, megnéztem a DR Csont legujjabb részét, majd aludtam békésen.
Reggel viszont arra keltem, hogy Viki ül az ágyamnál.
- Ki a franc meri megzavarni a nyugalmamat? – keltem fel mint egy zombi.
Majd Viki annyira megijedt, hogy leesett az ágyról, kigurult az ajtón, és ezzel együtt még a lépcsőn is legurult.
- Ügyes vagy. – ordította fel a földszintről.
- Tudom. – vigyorogtam, a párnámba. (közben visszafeküdtem.)
Majd szépen lassan felmászott a lépcsőkön, és beleült az ölembe.
- Te hájas disznó! Mit akarsz??? – kérdeztem.
- Azt, hogy menjünk ma valahova. – mondta.
- Hát ezt megbeszélhetjük. – majd lelöktem magamról.
- Te hova szeretnél menni? – kérdezte.
- Hát persze hogy, erdőt látogatni megyünk. – vigyorogtam.
- HÁT HOGYNE KETTEN??? – kezdett el rángatni.
- Félre értés ne essék, jön velünk Dani és Karcsika is.  – jelentettem ki.
- Jön a szerelmem? – nézett rám édesen.
- Takarodj, még felkell hívnod. – mondtam
Majd furán nézett rám és elballagott a telefonjával a kezében.
~ Viki és Karcsika beszélgetése. ~
- Szia szívem, mit szeretnél? – Karcsika.
- Nem jönnél el velem, Adrival és Danival az erdőbe? – kérdeztem.
- Jolvan de kettesben meg kell majd beszélnünk ezt a Dávidos dolgot. – mondta, majd letette.
Majd visszajött a szobámba.
- Jön. – mosolygott.
- Felhívom én is Danit. – mondtam, majd kezembe vettem a telefont.
Telefonálááás.~
- Szia akkor jössz erdőbe? – én.
- Persze. – mondta.
- Szeretlek. – mondtam
- Én is. – majd letettem.
Majd elkezdtünk készülődni és elmentünk az erdőbe, ahol fura hangokat, és büdöset éreztünk.
- Mi ez a szörnyű büdös? – Viki.
- Te. – mosolyogtam.
- Milyen kedves. – Dani, majd megölelte Vikit.
- Hé, ő az én barátnőm. – Karcsika, majd megölelt engem.
- Ő meg az enyém. – majd ő is megölelt.
- Ő viszont az én legjobb barátnőm. – majd megölelt és eltúrta a két fiút mellőlem.
- Szeretlek Viki. – mosolyogtam.
- Hm, csak őt? – jött a hátunk mögött Dávid.
- Jajj Dodo kacsa. – futottam felé, majd átöleltem. – szeretünk téged is, de persze a szerelmemet jobban szeretem. – vigyorogtam.
Majd jobban bementünk az erdőbe, én és Dani kézen fogva, Viki és Karcsika kézen fogva, és hát Dávid? ő fogott egy kóbor kis cicát és azt simogatta.
- Na most hol is vagyunk? – vesztettem el a fonalat.
- Nem tudom. – nézett rám értetlenül Dani.
- Keressétek meg a kiutat, félni fogok! – mondta Viki.
- Váljunk ketté. – vetette fel az ötletet Dávid.
- Te kikkel szeretnél menni? – Viki.
- Hát veled meg Karcsikával. – Dávid.
- Ez olyan szinten esélytelen, hogy nagyon. – Karcsika.
- Hát akkor gyere velünk mi szívesen látunk. – mosolyogtam.
- Ez olyan szinten esélytelen, hogy nagyon. – ismételte Karcsika szavait Dani.
- Tudjátok mit? Akkor menjetek ti ketten egymással, mi pedig megyünk hárman. – mondta Viki.
- Rendben, nekem jó. – Dávid.
- De ugye vigyázol ránk Dávid? – kérdeztem.
- Persze, vigyázok két aranyos lányra. – mosolygott, majd elindultunk.
~ Karcsikánál és Daninál. ~
- Azt hiszem ezzel a gyerekkel még lesz egy kis gondunk. – mondta Karcsika.
- Hát, nem valoszinütlen, én csak kettesben akartam lenni a barátnőmmel, és lám? Te vagy itt életem szerelme helyett. – hangolódott le Dani.
- Azt hiszem ebben együtt érzünk, meg akartam Vikivel beszélni mindent, amit kell. – Karcsika.
- Én meg csak elakartam neki mondani mennyire szeretem. – Dani.
- Engem nem szeretsz? – mosolygott kislányosan Karcsika.
- UNDORITO VAGY. – majd Dani elfutott.

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat