∂яιιι. * σℓ∂αℓα.

~


Ezután nem sokkal hazahúztunk. Ugy másnap kikellett mennem Danival. Nem igazán volt kedvem, de már ha megigértem kikell vele mennem. Az ígéret szép szó ha betartják úgy jó. Szokásos esti tevékenységeimet végeztem. (msn,fürdés,tv,zenehallgatás,fb.) Amikor msnen rám ír valami szart egy másik Dani..
- Szia Kicsi lány. – írta.
- Sziaa. – válaszoltam. Ugyanis kurvára nem emlékeztem hogy ki ez az ember, és hogy miért is van fent az én msnemen.
- Jó régen beszéltünk.. Mizujs? – kérdezte.
- Semmi, mondjuk nem nagyon emlékszem rád. De amúgy veled? – én.
- Semmi. Pedig régen jó barátok voltunk. Engem ismersz WoWrol. – mondta.
- Jaa! már emlékszem! Te basztattál mindig, és követted a karimat! – mondtam.
- Nem, mert te nyírtál ki Barbival.. xD AMIG ELMENTEM VÉCÉRE… - mondta.
Ez után beszéltünk vagy 2 !! órát.  Utána végülis leléptünk mindketten. Szóval, sokáig arról beszéltünk honnan is ismerjük egymást, és hogy mióta. Bizony ez üti a másfél évet. Már nem nagyon volt kedvem fent lenni, ezért hajnali 1kor bemásztam az ágyikómba.  Fél 12kor sikerült kikászálódnom az ágyamból.  Tényleg szarul ébredtem, semmi kedvem nem volt kimenni, de most muszáj volt. Egyszerűen nem hagyhattam hogy berágjon rám Dani. Őt már úgy érzem hogy sokkal jobban szeretem mint Bencét szerettem. Pedig nem is járok vele! Hihetetlen. De annak ellenére amit Bence csinál velem, nem tudom elfelejteni. Ez csak egy állarc, amit előtte felveszek, mert amikor ordíbálok vele a szívem is megszakad.  De tényleg nem akarok egy ideig új barátot. Mikor észbe kaptam hogy nem kellene rá gondolnom anya ált mellettem és bökdösött.:
- Kislányom, ebéd van! Menj le.  – mondta.
- Ja jó rendben.  – mondtam.
Gyorsan meg ebédeltem, majd nyugtató sétát tettem magammal. Csak én és a telefonom, és a zene. Többet nem akartam. Nem akartam látni semelyik ismerősömet. Főleg nem Bencét nem akarom hogy felkavarja bennem az érzéseket. Mikor már kezdem elfelejteni a vele történteket, mindig vissza rakja magát a szívembe. Valahogy még is vele találtam szemben magamat, próbáltam kikerülni, de nem hagyta hogy elmenjek mellette.
- Miért nem hagysz elmenni? – löktem arrébb.
- Mert megkell beszélnünk  a dolgokat. – mondta.
- Én már akkor sem szeretlek! – mondtam.
- nem érdekel, meg kell beszélnünk. – mondta.
- Nem akarok veled semmit megbeszélni.. – mondtam.
- Akkor mindegy, nem mondom el neked hogy békén foglak hagyni. – majd bekulcsolta az ujjait. Tehát hazudott.
- Jó hagyjál. Szia. – mondtam.
Aztán elindultam a sétámra. Mostmár tényleg nem akartam senkit látni. Fel ídegelt ez a hülye faszfej.. Most meg már végképp nem akartam kimenni Danival, de érdekes… VELE IS TALÁLKOZTAM-.-
- Szia, hamar jöttél. – mondta.
- Még nem ide jöttem igazság képen. Csak sétáltam. De találkoztam Bencével is. Tehát most nem lennék itt ha beszélnénk. – mondtam.
- Már megint vele találkoztál? – kérdezte.
- Csak véletlenül, de mind1. El hiszed hogy nincs szánt szándékomban PONT vele találkozni?! – én.
- Igaz, bocsánat… - mondta.
- kibaszottul mind1. Tényleg. Megszoktam már hogy mindenki ezt csinálja.  – mondtam
Majd elhúztam onnan a csíkot. Nem is akarok ezzel sem beszélni, mint ahogy inkább senkivel. Mára elegem van belőlük. Ha én csinálnám ezt mindenkivel, már rég sértődés lenne belőle. Pff. Undorító, mindig én vagyok a rossz. Háháháháháhá. Haljanak meg. He. Utálom ha ezt csinálják velem. Mivel nem nagyon volt kedvem már kint lenni, ezért elindultam hazafelé. TELJESEN VÉLETLENÜL OTT VOLTAK VIKIÉK..
- Ti is itt vagytok? Kivel nem találkozok ma?! – kérdeztem a fejemet ütve.
- Mert kivel találkoztál eddig? – Nézett rám furán Gabi.
- Bence, Dani.. Egymás után. Nem voltak valami kedvesek, tehát mind kettőt faképnél hagytam. – én
- Hát, mondjuk. Látszik rajtad hogy nagyon nincs kedved kint lenni. – Viki.
- Te a vesémbe látsz. – mosolyogtam rá.
- Tudom, de inkább nem akarok a vesédbe látni jó?:D – mosolygott rám.
- rendben – röhögtem fel.
 - most meddig akarjátok kint tartani a seggeteket? – Dávid.
- Hát nem tudjuk! Ameddig lesz kedvünk addig kint leszünk. – Viki.
- Hát, nekem már most nincs kedvem. Szóval haza megyek. Holnap kint leszek. Sziasztok. – én.
- Oké szia. – mondták a többiek majd elindultam hazafelé.
Most inkább pihenni akartam.  tvt nézni. olvasni, vagy gépezni.. de nem akartam kint lenni senkivel. Ezt a részt nem részletezném. Másnap reggel amikor felkeltem, valaki hozzám szólt.
- Jóreggelt. – mondta.
Utána elkezdett jönni az ágyamfelé, és megcsókolt. A tököm se tudta akkor még hogy az Dani!
- őőőőőőő…. Jóreggelt neked is. – majd éreztem hogy lángba borul az arcom, tehát elpirultam.
- Bocsánat, azért amit tegnap csináltam. Nem akartam. – Simogatta az arcom.
- Nembaj. – öleltem át.
Pár percig csak ölelgettük egymást. Utána átöltöztem. Persze addig kizavartam a szobából. Ugyan is szokásomhoz szerint kelés után mentem is ki. De most ott volt velem Dani is. Hirtelen annyit vettem észre hogy kézen fogva megyünk az úton.
- Remélem tudod hogy egyenlőre nem akarok olyan nagyon komoly kapcsolatot. – mondtam.
- Nembaj. – majd átölelt.
Tudnotok kell hogy elég kicsi vagyok, ő meg eléggé magas. Tehát furán nézhetünk ki így együtt. | igy képzeljétek el  *sztoriiró* |
- Akkor most együtt vagyunk? – Dani.
- Vehetjük úgyis – mosolyogtam.
Amikor vikiék megláttak…
- TI MEG MIT CSINÁLTATOK? – Veregette a nagy fejét Viki.
- Jól látod. Valahogy isten tudja milyen módon, de összejöttek. – Gabi.
- Igen. Összejöttünk. BAAAAAAAJ? Ti is boldogok vagytok együtt. – mondtam.
- JA AMÚGY MI EGYÜTT VAGYUNK MACIKÁM -              Viki. Majd lesmárolta Gabit. Még hozzá úgy hogy beleestek a patakba. Annyira szakadtam hogy megöleltem Danit, és elestünk. Ő volt alul, és ebben a fura pillanatban, megjelent Bence.
- Na mivan, turbékoltok? – kérdezte
- Hagyjál már minket te köcsög. – Viki. Majd a patakból jól fejen dobta Bencét egy kővel, az meg bele szédült a patakba.
- Ez faszság volt. -  Bence majd bekönnyezett.
- Így jártál kicsi pöcs. – mondtam.
- Azt sem tudod mekkora! – bence.
- Annyit tudok hogy mikroszkopikusan kicsi. – mosolyogtam. Ám észbe kaptam hogy még mindig Dani ölében ülök. Tehát gyorsan felálltam. De ő megint megcsókolt, azzal együtt átölelt.
- Köszönöm. – mosolyogtam rá.
- Mit köszönsz? – nézett rám furán.
- Azt hogy ma reggel ott voltál az ágyam mellett, és az utána történteket. – mondtam.
- Áh semmiség, bűntudatom volt, amiatt amit aznap mondtam.  – Dani.
- Értem. Már nem számít. A lényeg a jelen. – majd megöleltem.
JA ÉS CSILLLLLLLÁM FASZLÁMA BENCE | SZERK. XD |



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 54
Tegnapi: 6
Heti: 79
Havi: 147
Össz.: 40 034

Látogatottság növelés
Oldal: 20. rész o.o
∂яιιι. * σℓ∂αℓα. - © 2008 - 2024 - nettikeee.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »