∂яιιι. * σℓ∂αℓα.

Holnap reggel kezdődik el a nyári tábor a hegyekben, már alig bírom kivárni, hogy itt hagyhassam ezt a lepukkant környékről, és hogy barátokat szerezhessek. Nagyon várom, izgulok, de akkor is már kiugrok a bőrömből. Éppen mentem le a lépcsőn amikor megláttam anyát.
- Édesanya! Édes kilányod éhezik. - jelentettem ki.
- Alexa drága, ott a hütő, oda mész kinyitod, és lám eléd tárul az étel. - morgott anya.
Belenéztem a hütőbe, első dolog ami a szemem elé került, az a brokkoli. Ki nem állhatom a brokkolit, ezért el is ment az étvágyam. De anya az asztalra rakott egy üveg nutellát. Hoppá azthiszem, hogy az én drága étvágyam visszatért a testembe.
- Köszönöm, édesanya. - nyomtam az arcára egy pusszancsot és leültem.
- Apropó, össze pakoltál már a csodás táborodhoz? - nézett rám, majd elsétált a hütőig, és kiszedte a tejet, majd rakott elém egy poharat és öntött nekem bele tejet.
- Félig. - kortyoltam bele a tejbe. - de még sok dolgot bele kell pakolnom. - vigyorogtam, a tejes számmal.
- Ha végeztél siess, és pakolj össze, fürödj meg majd aludj. - adta ki az utasításokat az anyukám.
- Oké. - értettem egyet.
Miért is ne értenék egyet? Reggel nagyon korán kell kelnünk, hogy időben odaérjünk, még kocsival is rengeteg idő oda jutni.
Mikor végeztem az én édes Nutellámmal, ugy tettem ahogy anya mondta. Elaludtam, nagyon hamar reggel lett, és már indulhattunk is. Bő 3 óra alatt értünk oda. Majd elfoglaltuk a szállást, két fiúval és egy lánnyal kerültem egy kis lakásba, itt fogunk tölteni 3 hetet, szép kis 3 hét lesz ez azthiszem. - Ideje elbúcsúznunk. - mosolygott rám anya.
- Mindennap felhívlak majd, oké? - nyomtam egy puszit az arcára, majd elindult az autónk felé.
- Oké, vigyázz magadra. - majd elindult.
Bebattyogtam a kis házunkba, a többiek már bent voltak, és pakolták szét a böröndjeiket.
- Sziasztok. - köszöntem, majd mindháromójuk hirtelen felém nézett.
- Szia. - mosolyogtak.
- Mi a nevetek? - kérdezte a barna hajú srác. - Én John vagyok. - enyhe vigyorral az arcán, kiejtette a nevét.
- Én Alexa vagyok. - mosolyogtam, majd lehuppantam az ágyra.
- Az én becses nevem pedig Marlo. - mondta a szürke hajú fiú.
- Végül én maradtam utoljára, én Angie vagyok. - integetett nekünk a barna hajú csajszi.
- Aprópó, kettőtöknek ezt természetes szürke haj? - érdeklődött John.
- Nekem igen. - válaszoltam. - és neked? - fordultam Marlo felé.
- Persze nekem is az, hülye lennék befesteni. - vigyorgott mint a tejbetök.
Ezek után jobban összeismerkedtünk, és mentünk a foglalkozásokra, elbaromkodtuk az időt.
 

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat