∂яιιι. * σℓ∂αℓα.
~
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Egy pingvin.
- Jajj istenem! Milyen édes! Mindjárt megzabálom! Nagyon aranyos! – Viki.
- Hiszen ez csak egy kutya… - mondtam.
- De ez egy nagyon kicsi pingvinszerű kis édes élőlény. – emelte fel majd nyújtotta a kezembe.
- Utálom a kutyákat. – taszítottam el magamtól a kutyát.
- Mindig is tudtam, hogy inkább a macskákat szereted.. De régen nem utáltad a kutyákat! – mondta.
- Nem tudom. Talán ez az új szerencse csomag utáltatta meg velem a társait. – mosolyogtam.
- Pedig a macskák idegesítő lények. – nézett a kutya felé.
- Lehetetlen. Engem a legszomorúbb pillanatból is feltud rántani a macskám. Csak annyival hogy megsimogathatom, illetve meg ölelhetem. – néztem az ég felé.
- Tudod hogy a kutyákkal is meglehet csinálni ezt a két dolgot? – nézett rám furán.
- Persze hogy tudom! De a macskám legalább nem eszi meg a hajam… - mondtam.
- Lehangoló… - mondta.
- Megyek inkább haza. Hello. – mondtam.
Amikor hazaértem láttam Bencét a kanapén, Gabival az oldalán.
- Menjetek innen a picsába. – mutattam az ajtó felé.
- Ennyire nem akarod velünk tartani a kapcsolatot? – Bence.
- Amint látod! Takarodj a pudliddal együtt… - mondtam.
- Lehangoló vagy. – Gabi majd kisétáltak az ajtón, én pedig becsaptam mögöttük az ajtót.
Oda mentem anyához..
- Te engedted be ezt a két szerencsétlent? – néztem rá.
- Nem, a bátyád. – anya.
- Picsába.. hazajött? – néztem rá.
- Ja, el is foglalta a géped meg a szobád. – anya.
- HOGY MERÉSZELTE EZT.. HALÁLFIA. – rohantam fel a szobámba be értem és a drága bátyám tényleg ott ült a gépem előtt.. Nem látom hónapok óta és nem hogy megkeresne, nem inkább beül a gépem elé…
- Üdvözöllek a szobámban drága testvérkém. – mondtam.
- Hello. – mondta.
- Gondolom kiesett az emlékezeted, de azért felvilágosítalak. hogy ez az én szobám, és semmi képen nem adományozom neked.. – mondtam.
- Ja csak tudod nekem nincs szobám.. – mondta.
- Oké.. mindegy maradj csak.. Majd megoldom. – néztem rá majd kisétáltam a szobám ajtaján.
4 óra tájban azon gondolkoztam hol a picsában fogok én aludni? o.o Eszembe jutott hogy a nappaliban tudok aludni. Bár ott szarrá fogok fagyni mert ősszel érdekesen tud az ember kb 15 fok alatt aludni. Mindegy majd bundás kabátban meg 2 réteg ruhában és 2 takaróval oda fekszek és tökéletesen fogok aludni. Csak előbb fürdenem kell.
- Anya hol fogok aludni? – kérdeztem.
- Fogalmam sincs. – anya.
- Örülök neki! Komolyan. Lődd ki a szobámból azt a bűzbombát! – mondtam.
- Úgyis csak pár napig marad!... Most ez ekkora baj? – kérdezte.
- Ennél nagyobb… - motyogtam, kicsit még beszélgettünk majd otthagytam.
Rájöttem hogy sok értelme lenne lesétálni és szarrá fagyni. De végül bevállaltam. Nem is volt olyan nehéz ott „kitelelni” az előbb említett dolgokat megcsináltam és még meg is sültem! Reggel már arra keltem hogy csörgött az órám menő vagyok. Éreztem hogy leesik rólam a takaró, és hirtelen meg csap a hideg. Gyorsan felöltöztem be mentem a fürdőszobába és megnéztem hogy tényleg élek-e, majd el indultam a rémálmom felé. Ami az iskola!
- Szia ! – rohant felém egy alak, mint valami értelmileg sérült, majd beölelt hátulról.
- KI A PÖCS VAGY? – fordultam meg.
- én. – mondta.
- ja szia Viki. – mosolyogtam.
- Lehangoló hogy fel se ismered a hangom. – mondta.
- Hát jó hogy nem mikor kb úgy mondod, mint egy kisbaba.. – fogtam a fejemet.
- Nem is mondtam babahangon, olyat én nem is tudok csinálni. – mondta.
- Jó de én elképzeltem ahogy Bence-Gábor-Dani-Dávid- Eszti-Vik hang keveréken beszélsz. – én.
- NEM AKAROK MUTÁNS HANGOT MAGAMNAK. MIÉRT?!?!?!? MIÉRT TETTED EZT VELEM…? ISTENEM MIÉRT?!?!? – fakadt ki.
- Mert sajt. – mondtam.
- puszillak. – Viki.
Majd lassacskán oda értünk suliba. Biosszal kezdtünk. Tanárbá szokásosan feleltet. Különlegesen Andrást feleltette, aki most az egyszer nem tanult. Egy kis részlet. (Hülye kérdésekkel!)
- Na Andráskám mond meg hogy néz ki a fű. – tanárbá.
- Hát hosszú csíkos és sárga. – mondta.
- SEGGGFEJ. – ordította be Imi hátulról.
- Hát akkor Imre mond meg te! – tanárbá.
- Hát ekkora hülye kérdést! Hát kockás mint a kockás fülű nyúl! – Imi.
- Bolond… - szólt oda a padtársa.
- Értitek hogy ez olyan mintha meglátnék egy pingvint és rávágnám hogy ez egy sárgarépa…. – Viki.
- Ez nem olyan. Ezek szimplán csak agyilag sérült, káposzta lével töltött seggfejek. – Erik.
- Nem mindegy hogy mijük van megtöltve káposzta lével. Ha a seggük akkor olyanok lehetnek mint a víz ágy. Rá ülnek aztán ide-oda rázza a gyereket. – mondta Józsi.
- De ekkora hülye gyerekeket istenem.. – tanárbá”.
- Nem vagyunk hülyék tanárúr! – mondtam.
Majd szépen lassan vége lett a napnak és találkoztam Danival.
- Bocsánat a múltkoriért mégegyszer. – mondtam.
- Leszarom. – mondta.
- okcsá. – válasz.
Hu de felidegelt, annyira hogy bediliztem és bementem egyik néni udvarára és elkezdtem beszélni a tyúkocskájával.
- Jajj istenem! Milyen édes! Mindjárt megzabálom! Nagyon aranyos! – Viki.
- Hiszen ez csak egy kutya… - mondtam.
- De ez egy nagyon kicsi pingvinszerű kis édes élőlény. – emelte fel majd nyújtotta a kezembe.
- Utálom a kutyákat. – taszítottam el magamtól a kutyát.
- Mindig is tudtam, hogy inkább a macskákat szereted.. De régen nem utáltad a kutyákat! – mondta.
- Nem tudom. Talán ez az új szerencse csomag utáltatta meg velem a társait. – mosolyogtam.
- Pedig a macskák idegesítő lények. – nézett a kutya felé.
- Lehetetlen. Engem a legszomorúbb pillanatból is feltud rántani a macskám. Csak annyival hogy megsimogathatom, illetve meg ölelhetem. – néztem az ég felé.
- Tudod hogy a kutyákkal is meglehet csinálni ezt a két dolgot? – nézett rám furán.
- Persze hogy tudom! De a macskám legalább nem eszi meg a hajam… - mondtam.
- Lehangoló… - mondta.
- Megyek inkább haza. Hello. – mondtam.
Amikor hazaértem láttam Bencét a kanapén, Gabival az oldalán.
- Menjetek innen a picsába. – mutattam az ajtó felé.
- Ennyire nem akarod velünk tartani a kapcsolatot? – Bence.
- Amint látod! Takarodj a pudliddal együtt… - mondtam.
- Lehangoló vagy. – Gabi majd kisétáltak az ajtón, én pedig becsaptam mögöttük az ajtót.
Oda mentem anyához..
- Te engedted be ezt a két szerencsétlent? – néztem rá.
- Nem, a bátyád. – anya.
- Picsába.. hazajött? – néztem rá.
- Ja, el is foglalta a géped meg a szobád. – anya.
- HOGY MERÉSZELTE EZT.. HALÁLFIA. – rohantam fel a szobámba be értem és a drága bátyám tényleg ott ült a gépem előtt.. Nem látom hónapok óta és nem hogy megkeresne, nem inkább beül a gépem elé…
- Üdvözöllek a szobámban drága testvérkém. – mondtam.
- Hello. – mondta.
- Gondolom kiesett az emlékezeted, de azért felvilágosítalak. hogy ez az én szobám, és semmi képen nem adományozom neked.. – mondtam.
- Ja csak tudod nekem nincs szobám.. – mondta.
- Oké.. mindegy maradj csak.. Majd megoldom. – néztem rá majd kisétáltam a szobám ajtaján.
4 óra tájban azon gondolkoztam hol a picsában fogok én aludni? o.o Eszembe jutott hogy a nappaliban tudok aludni. Bár ott szarrá fogok fagyni mert ősszel érdekesen tud az ember kb 15 fok alatt aludni. Mindegy majd bundás kabátban meg 2 réteg ruhában és 2 takaróval oda fekszek és tökéletesen fogok aludni. Csak előbb fürdenem kell.
- Anya hol fogok aludni? – kérdeztem.
- Fogalmam sincs. – anya.
- Örülök neki! Komolyan. Lődd ki a szobámból azt a bűzbombát! – mondtam.
- Úgyis csak pár napig marad!... Most ez ekkora baj? – kérdezte.
- Ennél nagyobb… - motyogtam, kicsit még beszélgettünk majd otthagytam.
Rájöttem hogy sok értelme lenne lesétálni és szarrá fagyni. De végül bevállaltam. Nem is volt olyan nehéz ott „kitelelni” az előbb említett dolgokat megcsináltam és még meg is sültem! Reggel már arra keltem hogy csörgött az órám menő vagyok. Éreztem hogy leesik rólam a takaró, és hirtelen meg csap a hideg. Gyorsan felöltöztem be mentem a fürdőszobába és megnéztem hogy tényleg élek-e, majd el indultam a rémálmom felé. Ami az iskola!
- Szia ! – rohant felém egy alak, mint valami értelmileg sérült, majd beölelt hátulról.
- KI A PÖCS VAGY? – fordultam meg.
- én. – mondta.
- ja szia Viki. – mosolyogtam.
- Lehangoló hogy fel se ismered a hangom. – mondta.
- Hát jó hogy nem mikor kb úgy mondod, mint egy kisbaba.. – fogtam a fejemet.
- Nem is mondtam babahangon, olyat én nem is tudok csinálni. – mondta.
- Jó de én elképzeltem ahogy Bence-Gábor-Dani-Dávid- Eszti-Vik hang keveréken beszélsz. – én.
- NEM AKAROK MUTÁNS HANGOT MAGAMNAK. MIÉRT?!?!?!? MIÉRT TETTED EZT VELEM…? ISTENEM MIÉRT?!?!? – fakadt ki.
- Mert sajt. – mondtam.
- puszillak. – Viki.
Majd lassacskán oda értünk suliba. Biosszal kezdtünk. Tanárbá szokásosan feleltet. Különlegesen Andrást feleltette, aki most az egyszer nem tanult. Egy kis részlet. (Hülye kérdésekkel!)
- Na Andráskám mond meg hogy néz ki a fű. – tanárbá.
- Hát hosszú csíkos és sárga. – mondta.
- SEGGGFEJ. – ordította be Imi hátulról.
- Hát akkor Imre mond meg te! – tanárbá.
- Hát ekkora hülye kérdést! Hát kockás mint a kockás fülű nyúl! – Imi.
- Bolond… - szólt oda a padtársa.
- Értitek hogy ez olyan mintha meglátnék egy pingvint és rávágnám hogy ez egy sárgarépa…. – Viki.
- Ez nem olyan. Ezek szimplán csak agyilag sérült, káposzta lével töltött seggfejek. – Erik.
- Nem mindegy hogy mijük van megtöltve káposzta lével. Ha a seggük akkor olyanok lehetnek mint a víz ágy. Rá ülnek aztán ide-oda rázza a gyereket. – mondta Józsi.
- De ekkora hülye gyerekeket istenem.. – tanárbá”.
- Nem vagyunk hülyék tanárúr! – mondtam.
Majd szépen lassan vége lett a napnak és találkoztam Danival.
- Bocsánat a múltkoriért mégegyszer. – mondtam.
- Leszarom. – mondta.
- okcsá. – válasz.
Hu de felidegelt, annyira hogy bediliztem és bementem egyik néni udvarára és elkezdtem beszélni a tyúkocskájával.
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 70
Tegnapi: 6
Heti: 95
Havi: 163
Össz.: 40 050
Látogatottság növelés
Mai: 70
Tegnapi: 6
Heti: 95
Havi: 163
Össz.: 40 050
Látogatottság növelés
Oldal: 26. rész o.o
∂яιιι. * σℓ∂αℓα. - © 2008 - 2024 - nettikeee.hupont.hu
∂яιιι. * σℓ∂αℓα. - © 2008 - 2024 - nettikeee.hupont.hu