∂яιιι. * σℓ∂αℓα.

Miért avatkozik folyton a dolgomba ez a s_ggfej? Olyan jó lenne ha nem hazudgálna rólam minden egyes barátomnak, kezdem megunni, hogy miatta mennem tönkre a kapcsolataim, vagyis... hm a nagyrésze. Nem hiába, ilyen lányt én sem szeretnék.
Haza siettem miután kiadtam életem szerelme utját, azon gondolkoztam vajon jól tettem-e? Kzben találkoztam Dáviddal.
- Szia Adri, régen találkoztunk. 
- Igen, igen.  
- Hogy vagy mostanság?
- Így, úgy. Még élek.
Majd kezdtem arrébb menni, nem akartam a szemeibe nézni.
- Mi a baj?
- Nincs semmi, bajom.
- Adrienn! Ne hazudj, mond csak el nekem. Bennem meg bízhatsz nem mondom el senkinek.
- Szakítottam Danival mert nem bennem, hanem az unokanővéremben hisz. 
- Legalább meg tudtuk milyen is valójában nem?
Majd az ismeretlen ismerős futott, a nevemet kiabálva, majd megállt és csak bámult minket.
- De, teljesen egyetértek veled.
Majd Dani elkezdett felénk jönni, elég idegesnek látszott.
- Még, hogy nem vagy hazug? Megint vele kavarsz? Mint amikor Bencével voltál? - Dani. 
- Mi? Mikor? Én? Vele? Hol??? - néztem gülő szemekkel Danira.
- 9 hónappal ezelőtt, körülbelül. - Dani.
- Csak, hogy tisztázzuk Aranybogaram.... - mondtam volna de Dávid közbeszólt.
- Én sohasem szeretnék bele egy ilyen lányba mint Adri, én Vikit szerettem mindig is, mialatt kórházban volt Adri, jól kellene emlékezned, hogy én akkor Vikivel voltam kapcsolatban, és boldogok is voltunk addig ameddig Gabi nem kezdte el megint folyton cseszegetni. Én csak BARÁTILAG szeretem őt. - magyarázkodott Dávid.
- Soha sem fogom megérteni miért Dórinak hiszel. Mikor még nem is ismered, velem meg együtt voltál 5 hónapig, de már nem kell félned én nem foglak zavarni, ha ennyire félre ismertél inkább ne is folytassuk. Tényleg szakítsunk. - én.
- Én nem akarok veled szakítani, sajnálom. - majd megölelt.
Nem akartam eltaszítani azt az embert magamtól akit szeretek, ezért én is öleltem őt ameddig csak tudtam.
~ Vikinél. ~
Éppen ült a hugával az anyjáék szobájában pizsamában, mikor valaki csengetett, Viki nagy nehezen kócos hajjal, papucs nélkül kinézett az ajtón mikor meglátta, hogy hű szerelme van a kapuban és mosolyogva integet.
- Szia szívem. - ordított fel Karcsika.
- Szia. - vigyorgott.
- Nem akarsz beengedni? - Karcsika.
- De. - majd beengedte a kapun és nyomott Karcsika szájára egy puszit.
- Hahaha. - majd jó szorosan átölelte Vikit.
 

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat