∂яιιι. * σℓ∂αℓα.

Másnap reggel mikor felkeltem gyönyörű látvány tárult elém, Dani ült az én egyetlen szép drága barna fotelomban, és bámulta azt ahogyan alszom, biztos érdekes lehettem. 
- Felkeltél? - kérdezte.
- Nem ez csak látszat, én valójában még mély álomban vagyok. - csaptam a fejemre.
Majd kikeltem az ágyból előszedtem a ruhámat amit fel akartam venni, és elsétáltam a wcre, majd láttam, hogy Dani kisétál az ajtón.
- Hova mész? - kérdeztem
- Dórival lesz találkozóm. - mondta majd, lement a lépcsőkön.
Remek már ezt a barátomat is elfogják tőlem venni? Nem is én lennék ha nem velem történnének ezek a sokkoló dolgok, meghalok.
Eltelt egy kis idő, lebattyogtam a konyhába, leültem az asztalhoz, és anya elém rakta a reggelimet majd elkezdtem hozzá beszélni
- Anya, nagyon utálom Dórit. 
- Nem szabad utálni a rokonaidat. 
- Akkor gyűlölöm, nem mindegy? Az érzés majdnem ugyan az csak kicsit más.
- De még is miért utálod, vagy gyűlölöd?
- Mert már találkozót beszélt meg az ÉN barátommal.
- Ha szeret ugy sem csal meg.
- Ha szeretne még arra a hülyeségre se menne el.
- Lehet, ki tudja?
Ezzel kicsit sem segített rajtam, ugyan olyan kétségek között vergődök. Kis idő elteltével már tényleg unalmas volt a napom ezért kimentem, és felkerestem Vikit, egyébként meg is találtam.
- Menjünk el az erdőhöz! - vigyorgott rám Viki.
- Minek? Hogy meghalljunk? - néztem rá furán.
- Miért halnánk meg te elmebeteg? - nézett rám nagy szemekkel.
- Nem tudom, de mehetünk. - majd intettem, hogy mehet elém.
Elkezdtünk felsétálni, az amúgyis hosszú úton, ahol találkoztunk Gabival és Bencével, nem is ők lennének, ha nem lennének mindig az utunkban. 
- Üdvözöllek titeket. - Gabi.
- Én téged nem szeretnélek. - Viki.
- Hallom drága Viktória, már neked is van új pasid nem csak ennek a szerencse csomagnak. - Bence.
- Van, és boldog vagyok vele. - vigyorgott.
- Aha, szóval már szerencse csomag lettem? - én.
- Az is voltál. - Bence.
- Valamikor még is szeretted ezt a nagy szerencse csomagot. - Viki.
- Azóta már mást szeretek. - vigyorgott.
- Nem nagyon érdekel, csak engedjetek minket utunkra, és menjetek innen. - mondtam, majd elmentünk mellettük.
~ Eközben Daninál. ~
Éppen ment le a lépcsőjükön mert ment a Dórival való találka helyére, de az anyukája megállította.
- Hova mész? - 
- El. 
- De hová? 
- Össze kell futnom Adri unokatesójával.
- De miért nem Adriennel találkozol?  
- Mert most az unokatesójával fogok. - majd faképnél hagyta és elindult a találka helyre.
Ugyan ott találkoztak ahol velem szokott találkozni, mérsékelten lehangoló ahogyan az unokatesóm ismeri a találka helyünket, majd Dani megérkezdett, Dóri már a padon ült, az én drága barátom pedig le ült mellé. Majd Dóri köszöntötte.
- Szia, örülök, hogy eljöttél.  
- Szia, mit akartál?
- Csak elmondani, hogy szerintem Adri nem illik hozzád.
- Miért ne illene?
- Mert nem tudod, hogy valójában milyen mocskos, és roh_dék.
- Én ismerem őt.
- Valójában?
- Igen, én tudok róla sok mindent.
- Azt is, hogy mániája egyszerre több pasival kavarni?
- Tényleg?
- Igen! | hihihihi talán beveszi... Dóri gondolatai..|
- Mikor is volt ilyen eset?
- Mikor Bencével volt együtt akkor még egy Dávid nevű fiúval.
- Igen emlékszem a gyerekre, ismerem. Nem hittem volna, hogy valójában ilyen.
~ Eközben nálam és Vikinél..~
Sétáltunk fel a dimbes-dombos úton, ahol a lovak mellett mentünk el, megláttam a földön egy nagy kupac földet amit lósz_rnak hittem, de azért megkérdeztem Vikit..
- Ez ugye nem az amire gondolok? - néztem rá.
- Az egy kupac sár. - vigyorgott.
- Helyes. - én.
- Ne hogy már, ne tudd megkülönböztetni a sz_rt a lósártól! - amint észre vette milyen hülyeséget mondott röhögésben kellt ki. | megtörtént eset.| 
- Igen, lósár. - vigyorogtam.
- Jól van már, meg fogok fulladni. - ténylegesen fulldoklott.
- Igyál vízet. - vigyorogtam ismét.
Majd telt múlt az idő, és haza kellett mennem, tipikus hazamenetelt rendeztem, fülesen szólt a zene, és bandokoltam haza, viszont hirtelenjében valaki megragadta a kezem és megállított.
- Hazudozó vagy. - Dani.
- Mi bajod van? - néztem rá furán.
- Dóri mindent elmondott rólad. - mosolygott csalódottan.
- Úgy, úgy higyj csak egy olyan embernek jobban akit most láttál először. - mosolyogtam.
- Lenne okom neked hinni? - Dani.
- Inkább szakítsunk, ha nem hiszel bennem. Szia. - majd faképnél hagytam. 

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat