∂яιιι. * σℓ∂αℓα.

Miközben sétáltam Viki, és Dávid között, mint középső, el kezdtem gondolkozni, hogy jó ötlet volt-e azokat a hülyéket kettesben hagyni?
- Miért is hagytuk kettesben őket?- kérdeztem.
- Nos, én nem tudom, de szerintem legalább jobban ki fognak jönni. - vigyorgott sejtelmesen Viki.
Majd Dávid egy kicsit meglepődött, és megkérdezte, :
- Miért, nincsenek olyan nagyon haveri kapcsolatban egymással? - kérdezte.
- Hát, az én szerelmem, nem igazán szereti azt a büdös Karcsikát. Vagyis csak szerinte büdös. - vakargattam a karomat.
- Miért lenne büdös? - kérdezte Dávid.
Majd ezt a vitánkat egy zaj zavarta, meg. Fa recsegéseket hallottunk és lépteket, vagyis inkább futást.
- Mi lehet ez? - ijedtem meg rendesen.
- Nem tudom. - ölelt át engem Viki félelmében.
- Én sem tudom. Meg ölelhetlek titeket én is? - kérdezte nagy gonosz vigyorral.
- Igen, de kérlek ne nézz így. - mosolyogtam.
Majd látuk, hogy az az ijesztő alak, egy ember volt, aki egyre közelebb volt hozzánk. Mi pedig már nagyon féltünk. 
- Fussunk el innen! - ordítoztam össze vissza. 
- Lehet, hogy azt kellene. - fogott kézen engem Viki és elkezdett velem együtt futni. 
- Ne hagyjatok itt! - rohant utánunk Dávid.
Majd egyre jobban és jobban hallottuk ezt a fura recsegős hangot.
- Ez egyre közelebb van. - szartam már be lassan a félelemtől.
- Nyugodj már meg, lehet, hogy Karcsikáék szórakoznak. - röhögött halkan Dávid.
- Nem tudom elképzelni az én kis édesemről, hogy ilyeneket csináljon. - sírtam a félelemtől.
- Én meg el tudom róluk képzelni. - vigyorgott Viki.
- Így belegondolva... én is. - mosolyogtam.
Majd tényleg egyre erősebben hallottuk a lépteket.
- Most már meg kell tudnunk ki ez. - jelentettem ki.-
- Igen. Várjuk meg. - mosolyogtam mind a ketten.
Vártunk, vártunk vártunk. Majd hátulról valaki hirtelen megölelt engem.
- KI A F_SZ VAGY??? Engedj el! - ordítoztam, és síkítoztam.  
- Nyugi én vagyok az szívem. - puszilta meg a nyakam, Dani.
- Ááááááá. - még mindig a sokk hatása alatt voltam.
- Hol hagytad az én szivecskémet? - kérdezte, őt Viki.
- Hát, éppenséggel én tőle ijedtem meg. - mosolygott, és még mindig ölelt engem.
- Miért mit tett? - kérdeztem a szeretőmet.
- Meg kérdezte tőlem, tök komolyan, hogy szeretem-e őt... De én téged szeretlek. - majd egy lendülettel megfordított, és megcsókolt. :o 

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat